A Gyémántvágó Szútra
A Kiváló Gyémántvágó Túlpartra-juttató Megismerés című nagy-kocsi szútra
Hódolat minden oszlatva-sugárzónak és tökélyharcosnak!
Ezt én magam hallottam egy alkalommal. A Magasztos akkoriban Srávasztíban,
a Dzséta-ligetben, Anáthapindada parkjában időzött, az ezerkétszázötven koldulószerzetesből álló
nagy-gyülekezet és sok-sok nagyrahivatott tökélyharcos társaságában.
Mikor eljött a reggel, a Magasztos magára öltötte alsóruháját és csuháját, fogta alamizsnás csészéjét,
és bement Srávasztí városába alamizsnát koldulni. Amikor onnan visszatért, az összekoldult ételt
elfogyasztotta. Letette alamizsnás csészéjét és csuháját, megmosta a lábát, az előkészített
ülőhelyre keresztbevetett lábbal letelepedett, s testét egyenesen tartva, éber emlékezetét felidézve
üldögélt.
Akkor néhány szerzetes odament a Magasztoshoz, majd miután odagyűltek, a Magasztos lába előtt leborultak
és háromszor megkerülték, helyet foglaltak mellette az egyik oldalon.
Többek között a hosszú-éltű Szubhúti is helyet foglalt a társaságban. Egyszer csak a hosszú-éltű Szubhúti
felállt ültéből, s felső csuháját egyik vállán átvetve, jobb térdével a földet érintve, két összetett
tenyerét a Magasztos felé meghajlította. Ezután így szólt a Magasztoshoz:
-Csodálatos, ó, Magasztos, hogy a tudatlanság sötétjét eloszlató, az eredendő tudomás fényét
szétsugárzó, ellent-legyőzött Beérkezett a lehető legnagyobb segítséggel segíti és a lehető
legnagyobb megbízatással bízza meg a nagyrahivatott tökélyharcosokat! Csodálatos, ó, Beteljesedett!
Ó, Magasztos! Aki a tökélyharcosok kocsijára felszállt, hogyan állja meg a helyét? Hogyan gyakoroljon?
Hogyan tartsa féken a tudatát?
Erre a Magasztos a hosszú-éltű Szubhútihoz eképp szólott:
-Helyes, ó, Szubhúti, helyes! Úgy bizony, ó, Szubhúti! Úgy van, ahogy mondtad: a Beérkezett a lehető
legnagyobb segítséggel segíti a nagyrahivatott tökélyharcosokat. A Beérkezett a lehető legnagyobb megbízatással
bízza meg a nagyrahivatott tökélyharcosokat. Ezért hát nyisd ki jól a füled és a szíved, ó, Szubhúti, és elmondom
neked, hogy aki a tökélyharcosok kocsijára felszállt, hogyan állja meg a helyét, hogyan gyakoroljon, hogyan
tartsa féken a tudatát!
-Ó, Magasztos, úgy lesz! - ígérte a hosszú-éltű Szubhúti, majd figyelmét a Magasztosra szegeszte, mire a
Magasztos így szólott hozzá:
-Ó, Szubhúti! Aki a tökélyharcosok kocsijára felszállt, ezt a tudatot ébressze fel magában:
"Ki kell emelnem a nyomorúságból az összes lényt, amennyien csak a lények osztályába sorolhatók: legyenek akár
tojásból születettek, anyaméhből születettek, meleg nedvességből születettek vagy hirtelen születettek;
akár formásak, akár formátlanok; akár észlelők, akár nem észlelők, akár sem észlelők, sem nem észlelők!
El kell juttatnom a maradéktalan ellobanás tartományába az összes léttartomány lényeit, mindazokat, akik csak
lényeknek nevezhetők! S jóllehet számtalan lény eljut így az ellobbanásba, még sincs olyan lény, aki eljutna az
ellobbanásba." S hogy miért? Azért ó, Szubhúti, mert ha a tökélyharcosban felmerül az élőlény képzete, nem érdemli
meg a tökélyharcos nevet. S hogy miért? Azért, ó, Szubhúti, mert nem nevezhető tökélyharcosnak az, akiben akár
a lények képzete, akár az élet képzete, akár a személyiség képzete felmerül.
Továbbá, ó, Szubhúti, a tökélyharcos úgy adjon adományt, hogy egyetlen dologra se támaszkodjék! Úgy adjon adományt,
hogy semmire se támaszkodjék! Úgy adjon adományt, hogy formára se támaszkodjék! Úgy adjon adományt, hogy se hangra,
se szagra, se ízre, se tapintható tárgyra, se tudattartamra ne támaszkodjék! Ó, Szubhúti, a tökélyharcos úgy adjon
adományt, hogy ne támaszkodjék semmiféle, jelként felfogott képzetre! S hogy miért? Azért, ó, Szubhúti, mert nem
könnyű felfogni ama tökélyharcos érdemhalmának mértékét, aki nem támaszkodva ad adományt. Mit gondolsz, ó, Szubhúti?
Könnyű-e felfogni a tér mértékét keleti irányban?
-Nem, ó, Magasztos.
-Ó, Szubhúti, könnyű-e felfogni a tér mértékét déli, nyugati és északi irányban, felfelé és lefelé, a négy köztes irányban,
és mind a tíz irányban egyszerre?
-Nem, ó, Magasztos.
Nés, ó, Szubhúti, hasonképpen nem könnyű felfogni ama tökélyharcos érdemhalmának mértékét, aki nem támaszkodva ad adományt.
Mit gondolsz, ó, Szubhúti? A pompás ismertetőjegyeiről fel lehet-e ismerni a Beérkezettet?
-Nem lehet, ó, Magasztos. A pompás ismertetőjegyeiről nem lehet felismerni a Beérkezettet. S hogy miért nem? Azért, mert
amit a Beérkezett pompás ismertetőjegynek nevezett, az éppen nem pompás ismertetőjegy.
-Ó, Szubhúti! Amennyiben pompás ismertetőjegy, annyiban hazugság. Amennyiben nem pompás ismertetőjegy, annyiban nem hazugság.
A Beérkezettet tehát a nem ismertetőjegy ismertetőjegyéről lehet felismerni.
Eképp szólott a Magasztos, mire a hosszú-éltű Szubhúti a következő kérdést intézte hozzá:
-Ó, Magasztos! Lesznek-e a jövőben, az utolsó ötszáz évben, amikor a lényegi Tan végső romlásnak indul, olyan lények, akikben
egy efféle tartamforgó hallatán a valóságnak megfelelő képzet alakul ki?
-Ó, Szubhúti! Ne kérdezt, hogy lesznek-e a jövőben, az utolsó ötszáz évben, amikor a lényegi Tan végső romlásnak indul, olyan
lények, akikben egy efféle tartamforgó hallatán a valóságnak megfelelő képzet alakul ki! Bizony, ó, Szubhúti, lesznek a jövőben
is, az utolsó ötszáz évben is, amikor a lényegi Tan végső romlásnak indul, olyan nagyrahivatott tökélyharcosok, akik
fegyelmezettek, erényesek és bölcsek. Ó, Szubhúti! Ezek a majdani, nagyrahivatott tökélyharcosok nemcsak egy, de sok
százezer oszlatva-sugárzót szolgáltak; nemcsak egy, de sok százezer oszlatva-sugárzó jelenlétében ültettek üdvös gyökereket!
Ó, Szubhúti! Akik egy efféle tartamforgó hallgatán akár csak egyetlenegy tiszta tudatpillanathoz jutnak, azokról a Beérkezett
tudomást szerez, azokat a Beérkezett meglátja. Azok a lények, ó, Szubhúti valamennyien mérhetetlen érdemet halmoznak fel és
ragadnak meg. S hogy miért? Azért, ó, Szubhúti, mert azokban a nagyrahivatott tökélyharcosokban önmaga-képzet nem merül fel;
sem lényképzet, sem élet-képzet, sem személyiség-képzet nem merül fel. Ó, Szubhúti! Azokban a nagyrahivatott tökélyharcosokban
sem tartam-képzet, sem nemtartam-képzet nem merül fel, sem képzet, sem nemképzet nem merül fel. S hogy miért?
Azért, ó, Szubhúti, mert ha azokban a nagyrahivatott tökélyharcosokban tartam-képzet merülne fel, az egyben az ő maga-megragadásuk
lenne, lény-megragadásuk, élet-megragadásuk, személyiség-megragadásuk lenne. Mert ha nemtartam-képzet merülne fel, az is egyben
az ő maga-megragadásuk lenne, lény-megragadásuk, élet-megragadásuk, személyiség-megragadásuk lenne.
S hogy miért? Azért, ó, Szubhúti, mert a nagyrahivatott tökélyharcos sem tartamban, sem nemtartamban nem ragadhat meg.
Titokban erre célzott a Beérkezett, amikor azt mondta: "Akik tudják, hogy ez a tartamforgó olyan, mint a tutaj, azok
szabaduljanak meg a tartamoktól is - a nemtartamokról nem is beszélve!"
Ezek után a Magasztos így szólott a hosszú-éltű Szubhútihoz:
-Mit gondolsz, ó, Szubhúti? Van-e olyan tartam, amit a Beérkezett a felülmúlhatatlan, teljes és végleges
megvilágosodásban eloszlatott és szétsugárzott, valamint Tan, amit tanított?
-Ó, Magasztos! Ahogy én értem, amit a Magasztos mondott, nincs olyan tartam, amit a Beérkezett a felülmúlhatatlan, teljes
és végleges megvilágosodásban eloszlatott és szétsugárzott. Nincsen Tan, amit a Beérkezett tanított. S hogy miért?
Azért, mert a tartam, amit a Beérkezett eloszlatott és szétsugárzott, valamint tanított, megragadhatatlan és kifejezhetetlen.
Nem tartam és nem is nem-tartam. S hogy miért? Azért, mert a kiváló emberek a nem összetettből válnak ki.
Eképp szólott a Magasztos:
-Mit gondolsz, ó, Szubhúti? Ha egy nemes ifjú vagy nemes leány megtöltené hétféle drágasággal ezt az ezer-a-köbön
világnyi törékeny tartományt, és azt a tudatlanság sötétjét elosztlató, az eredendő tudomás fényét szétsugárzó, ellent-legyőzött
beérkezetteknek odaajándékozná, sok érdemet halmozna föl az a nemes ifjú vagy leány?
-Sokat, ó, Magasztos! Sokat, ó, Beteljesedett! Az a nemes ifjú vagy leány rengeteg érdemet halmozna föl. S hogy miért? Azért
ó, Magasztos, mert az érdemhalom nem halom. Ezért mondta a Beérkezett: az érdemhalom - érdemhalom.
Eképp szólott a Magasztos:
-Annál a nemes ifjúnál avagy leánynál, aki megtöltené hétféle drágasággal ezt az ezer-a-köbön világnyi törékeny tartományt,
és azt a tudatlanság sötétjét eloszlató, az eredendő tudomás fényét szétsugárzó, ellent-legyőzött beérkezetteknek odaajándékozná,
sokkal több érdemet - számbavehetetlent, mérhetetlenül sokat - halmozna föl az, aki ennek a tartamforgónak akár az utolsó
négysoros versszakát felfogva, azt másoknak is elmondaná és elmagyarázná. S hogy miért? Azért, ó, Szubhúti, mert ebből
származik a tudatlanság sötétjét eloszlató, a tudomás fényét szétsugárzó, ellent-legyőzött beérkezettek felülmúlhatatlan,
teljes és végleges megvilágosodása; ebből származnak a győztesen-túljutott oszlatva-sugárzók. S hogy miért? Azért, ó,
Szubhúti, mert a Beérkezett azt mondta, hogy az oszlatva-sugárzó tartamokként eloszlatott és szétsugárzott tartamok
nem eloszlatott és szétsugárzott tartamok. Ezért hívta ezeket oszlatva-sugárzó tartamoknak.
-Mit gondolsz, ó, Szubhúti? Felmerül-e abban, aki a sodrásba került, a következő: "Én elértem a sodrásba-kerülés gyümölcsét?"
-Nem, ó, Magasztos! S hogy miért nem? Azért, mert nem került semmiféle tartamba. Ezért mondják rá: a sodrásba került.
Nem került sem formába, sem hangba, sem szagba, sem ízbe, sem tapintható tárgyba, sem tudattartamba; ezért hívják így:
aki a sodrásba került. Ó, Magasztos! Ha felmerülne abban, aki a sodrásba került a következő: "én elértem a sodrásba-kerülés
gyümölcsét", az egyben az ő maga-megragadása lenne, lény-megragadása, élet-megragadása, személyiség-megragadása lenne.
Eképp szólott a Magasztos:
-Mit gondolsz, ó, Szubhúti? Felmerül-e abban, aki még egyszer visszatér, a következő: "Én elértem a még egyszeri visszatérés
gyümölcsét."?
-Nem, ó, Magasztos! S hogy miért nem? Azért, mert nincs olyan tartam, hogy a még egyszeri visszatérés elérése. Ezért hívják így:
aki még egyszer visszatér.
Eképp szólott a Magasztos:
-Mit gondolsz, ó, Szubhúti? Felmerül-e abban, aki nem tér már vissza, a következő: "Én elértem a vissza nem térés gyümölcsét?"
-Nem, ó, Magasztos! S hogy mért nem? Azért, mert nincs olyan tartam, hogy a vissza nem térés elérése. Ezért hívják így:
aki nem tér már vissza.
Eképp szólott a Magasztos:
-Mit gondolsz, ó, Szubhúti? Felmerül-e abban, aki legyőzte az ellent, a következő: "Én elértem az ellen legyőzését?"
-Nem, ó, Magasztos! S hogy miért nem? Azért, mert nincs olyan tartam, amit úgy neveznek: "aki legyőzte az ellent". Ó, Magasztos!
Ha felmerülne abban, aki legyőzte az ellent, a következő: "Én elértem az ellen legyőzését", az egyben az ő maga-megragadása
lenne, lény-megragadása, élet-megragadása, személyiség-megragadása lenne. Engem, ó, Magasztos, a sötétséget eloszlatva szétsugárzó,
ellent-legyőzött Beérkezett nyilvánított a békében élők legjobbikának. Ó, Magasztos! Noha szenvedélymentes ellent-legyőzött
vagyok, mégsem merül fel énbennem: "én szenvedélymentes ellent-legyőzött vagyok". Ó, Magasztos! Ha felmerülne bennem, hogy
én elértem az ellen legyőzését, akkor a Beérkezett nem jelentette volna ki rólam: "A kiváló Szubhúti a békében élők
legjobbika." A békében élőt azért nevezte békében élőnek, mert az semmibe sem éli bele magát.
Eképp szólott a Magasztos:
-Mit gondolsz, ó, Szubhúti? Van-e olyan tartam, amit a Beérkezett az oszlatva-sugárzó Mécskészítőtől, az ellent-legyőzött beérkezettől eredően felfogott?
-Nincsen, Beérkezett. Nincs olyan tartam, amit a Beérkezett az oszlatva-sugárzó Mécskészítőtől, az ellent-legyőzött beérkezettől eredendően felfogott.
Eképp szólott a Magasztos:
-Ó, Szubhúti! Ha egy tökélyharcos így szól: "Én rendbe-rakott mezőket fogok létrehozni", akkor valótlant állít. S hogy miért? Azért, ó, Szubhúti, mert a Beérkezett azt mondta: nem rakottak azok az úgynevezett "rendbe-rakott mezők". Ezért hívta azokat rendbe-rakott mezőknek. így tehát, ó, Szubhúti, a nagyrahivatott tökélyharcos úgy ébressze fel a tudatát, hogy erre ne támaszkodjék! Úgy ébressze fel a tudatát, hogy semmire se támaszkodjék! Úgy ébressze fel a tudatát, hogy formára se támaszkodjék! Úgy ébressze fel a tudatát, hogy se hangra, se szagra, se ízre, se tapintható tárgyra, se tudattartamra ne támaszkodjék!
-Mit gondolsz, ó, Szubhúti? Ha lenne egy személy, akinek akkora magavalója lenne, mint mondjuk a Szuméru, a hegyek ura, nagy lenne az a magavaló?
-Ó, Magasztos, nagy lenne az a magavaló. Ó, Beteljesedett, nagy lenne az a magavaló! S hogy miért? Azért, mert a Beérkezett megmondta, hogy nem való az; ezért hívta "magavaló"-nak. Nem való az, ó, Magasztos, és nem is nemvaló: ezért hívta "magavaló"-nak.
Eképp szólott a Magasztos:
-Mit gondolsz, ó, Szubhúti? Ha annyi Gangesz-meder lenne, mint a Gangesz-mederben a homokszemcse, azokban sok homokszemcse lenne?
-Ó, Magasztos! Annyi Gangesz-meder is sok lenne, hát még milyen sok lenne azokban a homokszemcse!
Eképp szólott a Magasztos:
-Higgy nekem, ó, Szubhúti, és szívleld meg, amit mondok! Mit gondolsz, ha egy férfi vagy nő megtöltené hétféle drágasággal ugyanannyi törékeny tartományt, mint ahány homokszemcse van azokban a Gangesz-medrekben, és az egészet az ellent-legyőzött, sötétséget eloszlatva szétsugárzó beérkezetteknek odaajándékozná, sok érdemet halmozna föl az a nemes ifjú avagy leány?
-Sokat, ó, Magasztos! Sokat, ó, Beteljesedett! Az a férfi vagy nő rengeteg érdemet halmozna föl.
Eképp szólott a Magasztos:
-Annál, aki azt a sok törékeny tartományt mind megtöltené hétféle drágasággal és az egészet az ellent-legyőzött, sötétséget eloszlatva szétsugárzó beérkezetteknek odaajándékozná, még több - számbavehetetlen, mérhetetlenül sok - érdemet halmozna föl az, aki ennek a tartamforgónak akár az utolsó négysoros versszakát felfogná, másoknak is elmondaná és elmagyarázná. Továbbá, ó Szubhúti, amely vidéken ennek a tartamforgónak akár az utolsó négysoros versszaka elhangzik és meghallgatásra lel, az a vidék méltó lesz arra, hogy a világon élő emberek, istenek és titánok ott tiszteletüket tegyék. Hát még milyen nagy csodában lesz részük azoknak, akik ezt a tartamforgót felfogják, megjegyzik, megőrzik, ismételgetik, megértik és megvalósítják! Azon a vidéken vagy maga a Tanító vagy valamilyen bölcs mester fog lakni.
Erre a hosszú-éltű Szubhúti a következő kérdést intézte a Magasztoshoz:
-Ó, Magasztos! Mi e tartamforgónak a neve? Miként jegyezzem meg?
-E tartamforgó neve: "Túlpartra-juttató Megismerés". Ekként jegyezd hát meg! S hogy miért? Azért, ó, Szubhúti, mert amit a Beérkezett túlpartra-juttató megismerésnek mondott, az nem túlpartra-juttató. Ezért hívta Túlpartra-juttató Megismerésnek. Mit gondolsz, ó, Szubhúti? Van-e olyan tartam, amit a Beérkezett kimondott?
-Nincsen, ó, Magasztos, olyan tartam, amit a Beérkezett kimondott.
Eképp szólott a Magasztos:
-Mit gondolsz, ó, Szubhúti? Amennyi porszem van-e az ezer-a-köbön világnyi törékeny tartományban, az sok-e?
-Sok bizony, ó, Magasztos. Ó, Beteljeseddett, sok az. S hogy miért? Azért, ó, Magasztos, mert ami porszem, arról a Beérkezett megmondta, hogy nem porszem. Ezért hívta porszemnek. Ami pedig törékeny tartomány, arról a Beérkezett megmondta, hogy nem tartomány. Ezért hívta törékeny tartománynak.
Eképp szólott a Magasztos:
-Mit gondolsz, ó, Szubhúti? A nagy ember harminckét ismertetőjegyéről fel lehet-e ismerni a sötétséget eloszlatva szétsugárzó, ellent-legyőzött Beérkezettet?
-Nem lehet, ó, Magasztos. S hogy miért nem? Azért mert amiket a Beérkezett a nagy ember harminckét ismertetőjegyének nevezett, azokról a győzedelmes Beérkezett megmondta, hogy nem ismertetőjegyek. Ezért hívta ezeket a nagy ember harminckét ismertetőjegyének.
Eképp szólott a Magasztos:
-Továbbá, ó, Szubhúti, annál a férfinál vagy nőnél, aki lemondana önmagáról annyiszor, amennyi homokszemcse van a Gangesz medrében, sokkal több - számbavehetetlen, mérhetetlenül sok - érdemet halmozna föl, aki ennek a tartamforgónak akár az utolsó négysoros versszakát felfogná, s azt másoknak is elmondaná és elmagyarázná.
Ekkor a hosszú-éltű Szubhúti a Tan hatására könnyekre fakadt. Könnyeit letörölvén így szólt a Magasztoshoz:
-Csodálatos, ó, Magasztos, csodálatos, ó, Beteljesedett, ahogyan a Beérkezett előadta ezt a tartamforgót, amelytől felébredt bennem az eredendő tudomás! Korábban ilyen tartamforgót sohasem hallottam! Ó, Magasztos, nagy-nagy csodában lesz részük azoknak a tökélyharcosoknak, akikben egy efééle tartamforgó hallatán a valóságnak megfelelő képzet alakul ki! S hogy miért? Azért, ó, Magasztos, mert ami a valóságnak megfelelő képzet, az nem a valóságnak megfelelő képzet. Ezért mondta a Magasztos: "a valóságnak megfelelő képzet - a valóságnak megfelelő képzet". Ó, Magasztos! Az én részemről nem csoda, hogy megértem és elhiszem azt, ami ebben a tartamforgóban kinyilatkoztatott, ám azok a lények, akik majd a jövőben, az utolsó időkben, az utolsó ötszáz évben megkapják, elolvassák, megértik és felfogják ezt a tartamforgót, roppantul csodálkozni fognak! Ó, Magasztos, továbbá őbennük önmaga-képzet nem merül fel; miért? Azért, ó, Magasztos, mert az önmaga-képzet, a lény-képzet, az élet-képzet és a személyiség-képzet egyik sem képzet. S hogy miért? Azért, mert a győztesen-túljutott oszlatva sugárzók minden képzettől megszabadultak.
Erre a Magasztos a hosszú-éltű Szubhútihoz eképp szólott:
-Úgy van, ó, Szuhbúti, úgy bizony! Azoknak a lényeknek, akik nem ijednek meg, nem rémülnek meg és nem rettennek meg attól, ami e szövegben kinyilatkoztatott, nagy-nagy csodában lesz részük. S hogy miért? Azért, ó, Szubhúti, mert ezt a legvégső túlpartra-juttatót a Beérkezett nyilatkoztatta ki, és azt a legvégső túlpartra-juttatót, amit a Beérkezett kinyilatkoztatott, mérhetetlen sok győztesen-túljutott oszlatva-sugárzó nyilatkoztatta ki. Ezért hívta a legvégső túlpartra-juttatónak.
-Továbbá, ó, Szubhúti, a Beérkezett túlpartra-juttató tűrése nem túlpartra-juttató. S hogy miért? Azért, ó, Szubhúti, mert amikor Kalinga királya a végtagjaimat és egyéb testrészeimet levágta, akkor bennem nem támadt fel sem önmagam, sem a lénység, sem az élet, sem pedig a személyiség képzete. Nem támadt fel bennem semmiféle képzet, sem nemképzet. S hogy miért? Azért, ó, Szubhúti, mert ha akkor bennem feltámadt volna önmagam képzete, ugyanakkor feltámadt volna bennem a bosszú képzete is. Ha feltámadt volna bennem a lénység, az élet, vagy a sezemélyiség képzete, ugyanakkor feltámadt volna bennem a bosszú képzete is. Ó, Szubhúti, különleges tudomásom révén tudom, amikor ötszáz életen át én voltam a Béketűrést Hirdető remete, akkor sem támadt fel bennem sem önmagam, sem a lénység, sem az élet, sem pedig a személyiség képzete. így tehát, Szubhúti, a nagyrahivatott tökélyharcos szabaduljon meg mindenfajta képzettől, és úgy szánja el magát a felülmúlhatatlan, teljes és végleges megvilágosodás elérésére! Úgy ébressze fel magában a széndékot, hogy formára ne támaszkodjék! Úgy ébressze fel magában a szándékot, hogy se hangra, se szagra, se ízre, se tapintható tárgyra ne támaszkodjék! Úgy ébressze fel magában a szándékot, hogy tartamra se támaszkodjék! Úgy ébressze fel magában a szándékot, hogy nemtartamra se támaszkodjék! Úgy ébressze fel magában a szándékot, hogy semmire se támaszkodjék! S hogy miért? Azért, ó, Szubhúti, mert a támaszkodás nem támaszkodás. Ezért mondta a Beérkezett: "A tökélyharcos úgy adjon adományt, hogy semmire se támaszkodjék!"
Továbbá, ó, Szubhúti, a tökélyharcos ily módon mondjon le az adományról az összes lény érdekében! A lények képzete tulajdonképpen nem képzet, akiket pedig a Beérkezett lényeknek mondott, azok tulajdonképpen nem lények. S hogy miért? Azért, ó, Szubhúti, mert a Beérkezett a valóságnak megfelelően szól, igazat szól, azt mondja, ami van; a Beérkezett nem mond olyat, ami nem igaz.
Továbbá, ó, Szubhúti, a Beérkezett által eloszlatott és szétsugárzott tartamban, valamint az általa tanított Tanban sem igazság, sem hazugság nincs. A következőképpen van ez, ó, Szubhúti: Akár egy szemmel bíró ember, aki sötétbe került és semmit sem lát, olyan az a tökélyharcos, aki a dologi létbe zuhant, és úgy mond le az adományról. A következőképpen van ez, ó, Szubhúti: Ha kivilágosodik, és felkel a Nap, a szemmel bíró ember látja a különböző dolgokat; ilyen az a tökélyharcos, aki nem zuhant a dologi létbe, és így mond le az adományról.
Továbbá, ó, Szubhúti, azokról a nemes ifjakról vagy nemes leányokról, akik ezt a tartamforgót felfogják, megőrzik, megjegyzik, olvassák, megértik, és másoknak is részletesen, a valósághoz hűen elmagyarázzák, a Beérkezett tudomást szerez, azokat a Beérkezett meglátja. Azok a lények valamennyien mérhetetlen érdemet halmoznak föl.
Továbbá, ó, Szubhúti, annál a férfinál vagy nőnél, aki minden reggel lemondana önmagáról annyiszor, ahány homokszemcse van a Gangesz medrében, aki minden délben és este lemondana önmagáról annyiszor, ahány homokszemcse van a Gangesz medrében és ilyen rendszerességel sok százezer-millió-milliárd világkorszakon át sokszorosan lemondana önmagáról, sokkal több - felmérhetetlen, számbavehetetlen - érdemet halmozna föl az, aki nem vetné el ezt a tartamforgót, miután meghallotta. Hát még az, aki írásba foglalná, felfogná, megjegyezné, megőrizné, olvasná, megértené és másoknak is részletesen, a valósághoz hűen elmagyarázná!
Ó, Szubhúti! Ez a tartamforgó elgondolhatatlan és semmihez sem fogható! Ezt a tartamforgót azon lények kedvéért nyilatkoztatta ki a Beérkezett, akik felszálltak a legjobb kocsira, akik felszálltak a legnagyszerűbb kocsira. Akik ezt a tartamforgót felfogják, megjegyzik, megőrzik, megértik, és másoknak is részletesen, a valósághoz hűen elmagyarázzák, azokról a Beérkezett tudomást szerez, azokat a Beérkezett meglátja. Mindama lényeknek mérhetetlen érdemhalom adatik; elgondolhatatlan, összehasonlíthatatlan, felmérhetetlen nagyságú érdemhalom adatik. Ama lények mindnyájan az én megvilágosodásom terhét veszik a vállukra. S hogy miért? Azért, ó, Szubhúti, mert ezt a tartamforgót nem képesek meghallani azok, akik valami csekélységbe vetik a bizalmukat, akik önmagukra vannak tekintettel, akik a lénységükre vannak tekintettel, akik az életükre vannak tekintettel, akik a személyiségükre vannak tekintettel. Ők ezt a tartamforgót nem képesek sem meghallani, sem felfogni, sem megjegyezni, sem elolvasni, sem megérteni, mert nincsenek abban a helyzetben.
Továbbá, ó, Szubhúti, az a vidék, ahol ezt a szútrát tanítják, méltó lesz az egész világ tiszteletére. Az a hely valóságos szentéllyé válik, amely alkalmas lesz arra, hogy az embere, az istenek és a titánok áhítattal hódoljanak előtte és körbejárják.
Ó, Szubhúti! Azok a nemes ifjak vagy nemes leányok, akik egy ilyen szútra szavait felfogják, megjegyzik, hangoztatják és megértik, meg fognak aláztatni, meg fognak gyötörtetni. S hogy miért? Azért, ó, Szubhúti, mert azok a lények ebben a mostani életükben megszenvednek az előző életetik során elkövetett gonosztetteikért, amelyek az als létformákban való újraszületésükhöz vezetnének, s a korábbi életeik során elkövetett gonosztetteiktől megtisztulva elérik az oszlatva-sugárzó megvilágosodást.
Ó, Szubhúti! Különleges tudomásom révén tudom, hogy a Mécskészítő nevű ellent-legyőzött, a sötétséget eloszlatva szétsugárzó beérkezettől kezdve számtalan meg számtalan elmúlt világkorszakokon keresztül nyolcvannégyezer-millió-milliárd, a világban megjelenő oszlatva-sugárzót tiszteltem meg, és azoktól, akiket megtiszteltem, soha többé el nem fordultam. Ám ha az ebből származó érdemhalmot összevetjük azokéval, akik az idők végezetén, az utolsó ötszáz évben ezt a szútrát felfogják, megőrzik, olvassák és megértik, akkor az előbbi az utóbbinak a századrészét sem teszi ki, az ezredrészét sem teszi ki, a százezredrészét sem teszi ki. Azt sem számmal, sem mérettel, sem példával, sem mértékkel, sem hasonlattal nem lehet érzékeltetni. Ó, Szubhúti! Ha elmondhatnám mekkora érdemhalmot gyűjtenek össze akkor azok a nemes ifjak és nemes leányok, a lények meghibbannának, az elméjük megzavarodna. Továbbá, ó, Szubhúti, ez a szútra elgondolhatatlan - így érthető, hogy a gyümölcse is elgondolhatatlan.
Ezek után a hosszú-éltű Szubhúti eképp szólította meg a Magasztost:
-Ó, Magasztos! Aki a tökélyharcosok kocsijára felszállt, hogyan állja meg a helyét? Hogyan gyakoroljon? Hogyan tartsa féken a tudatát?
Erre így szólott a Magasztos:
-Aki a tökélyharcosok kocsijára felszállt, a következő szándékot ébressze fel magában: "Ki kell emelnem a nyomorúságból az összes lényt, és el kell jutattnom őket a maradéktalan ellobbanás tartományába! Jóllehet, így eljuttatom a lényeket az ellobbanásba, még sincs olyan lény, aki eljutna az ellobbanásba." S hogy miért? Azért, ó, Szubhúti, mert ha a tökélyharcosban felmerül a lények képzete, nem érdemli meg a tökélyharcos nevet, és nem nevezhető tökélyharcosnak az, akiben akár a lénység, akár az élet, akár a személyiség képzete felmerül. S hogy miért? Azért, ó, Szubhúti, mert nincs olyan tartam, amit úgy hívnak: "aki felszállt a tökélyharcosok kocsijára".
-Mit gondolsz, ó, Szubhúti? Van-e olyan tartam, amit a Beérkezett a beérkezett Mécskészítőtől eredően a felülmúlhatatlan, teljes és végleges megvilágosodásban eloszlatott és szétsugárzott?
-Ó, Magasztos! Nincs olyan tartam, amit a Beérkezett a beérkezett Mécskészítőtől eredően a felülmúlhatatlan, teljes és végleges megvilágosodásban eloszlatott és szétsugárzott.
Erre a Magasztos a hosszú éltű Szubhútihoz eképtt szólott:
-Úgy van, ó, Szubhúti! Úgy, ahogy mondtad: nincs olyan tartam, amit a Beérkezett a beérkezett Mécskészítőtől eredően a felülmúlhatatlan, teljes és végleges megvilágosodásban eloszlatott és szétsugárzott. Ó, Szubhúti! Ha lenne olyan tartam, amit a Beérkezett eloszlatott és szétsugárzott, akkor a beérkezett Mécskészítő nem jósolta volna meg nekem: "Ifjú bráhmin, te leszel majdan a Sákják Bölcse nevezetű, valósággal-beteljesedett, oszlatva-sugárzó, ellent-legyőzött Beérkezett."
Ó, Szubhúti, mivel tehát nincs olyan tartam, amit a Beérkezett a felülműlhatatlan, teljes és végleges megvilágosodásban eloszlatott és szétsugárzott, épp ezért jósolta meg nekem a beérkezett Mécskészítő: "Ifjú bráhmin, te leszel majdan a Sákják Bölcse nevezetű, oszlatva-sugárzó, ellent-legyőzött Beérkezett." S hogy miért? Azért, ó, Szubhúti, mert a Beérkezett név arra illik, aki alapvetően éppen az, ami.
Ó, Szubhúti! Ha valaki azt mondaná, hogy az oszlatva-sugárzó, ellent-legyőzött Beérkezett a tudatlanság sötétjét eloszlatva, a tudomás fényét szétsugározva elérte a felülmúlhatatlan, teljes és végleges megvilágosodást, bizony valótlant állítana. S hogy miért? Azért, ó Szubhúti, mert nem létezik olyan tartam, aminek a sötétjét a Beérkezett eloszlatta, s aminek a fényét szétsugározta a felülmúlhatatlan, teljes és végleges megvilágosodásban. Ó, Szubhúti! A Beérkezett által eloszlatott és szétsugárzott tartamban nincs sem igazság, sem hazugság. Ezért jelentette ki a Beérkezett, hogy minden tartam eloszlatott és szétsugárzott tartam. Ó, Szubhúti! Minden úgynevezett tartam nemtartam; ezért az összes tartamot eloszlatott és szétsugárzott tartamnak nevezte. Olyan ez, ó, Szubhúti, mint egy ember, aki testet öltött és nagytestű lett.
A hosszú-éltű Szubhúti így szólt:
-Ó, Magasztos! Akit a Beérkezett egy testetöltött nagytestű embernek mondott, azt a Beérkezett testetlennek mondotta. Ezért hívta testetöltött nagytestűnek.
-Úgy van, Ó, Szubhúti, úgy bizony! Az a tökélyharcos, aki azt mondja: "Én fogom kiemelni a nyomorúságból az összes lényt", nem érdemli meg a tökélyharcos nevet. S hogy miért? Ó, Szubhúti! Szerinted van olyan tartam, hogy tökélyharcos?
-Nincsen, ó, Magasztos.
-Ó, Szubhúti! Ezért mondta a Beérkezett, hogy minden tartam lényttelen, élettelen és személytelen. Ó, Szubhúti! Amelyik tökélyharcos így szólna: "én rendbe-rakott mezőket fogok létrehozni", úgyanúgy nem érdemelné meg a nevét. S hogy miért nem? Azért, ó, Szubhúti, mert a Beérkezett azt mondta, nem rakottak azok az úgynevezett rendbe-rakott mezők. Azért hívta azokat a rendberakott mezőknek. Ó, Szubhúti! Amelyik tökélyharcos meggyőződött róla, hogy a tartamok magátlanok, a tartamok magátlanok, azt az ellent-legyőzött Beérkezett a valósággal-beteljesedett oszlatva-sugárzó, nagyrahivatott tökélyharcosnak nevezi.
-Mit gondolsz, ó, Szubhúti? Van-e a Beérkezettnek hús-vér szeme?
-Igen, ó Magasztos, a Beérkezettnek van hús-vér szeme.
-Mit gondolsz, ó, Szubhúti? Van-e a Beérkezettnek isteni szeme?
-Igen, ó, Magasztos, a Beérkezettnek van isteni szeme.
-Mit gondolsz, ó, Szubhúti? Van-e a Beérkezettnek szeme a megismerésre?
-Igen, ó, Magasztos, a Beérkezettnek van szeme a megismerésre.
-Mit gondolsz, ó, Szubhúti? Van-e a Beérkezettnek tartam-szeme?
-Igen, ó, Magasztos, a Beérkezettnek van tartam-szeme.
-Mit gondolsz, ó, Szubhúti? Van-e a Beérkezettnek oszlatva-sugárzó szeme?
-Igen, ó, Magasztos, a Beérkezettnek van oszlatva-sugárzó szeme.
Eképp szólott a Magasztos:
-Mit gondolsz, ó, Szubhúti? Ha annyi Gangesz-meder lenne, mint a Gangesz-mederben a homokszemcse, és annyi törékeny tartomány, mint azokban a homokszemcse, sok lenne-e annyi törékeny tartomány?
-Igen, ó, Magasztos. Sok lenne annyi törékeny tartomány.
-Amennyi élőlény van abban a sok törékeny tartományban, mindazok különféle tudatfolyamatait jól ismerem. S hogy miért? Azért, ó, Szubhúti, mert az úgynevezett tudatfolyamatot nem folyamatnak mondotta a Beérkezett. Ezért nevezte tudatfolyamatnak. S hogy miért? Azért, ó, Szubhúti, mert az elmúlt tudat is megfigyelhetetlen, az eljövendő tudat is megfigyelhetetlen, és a jelenlegi tudat is megfigyelhetetlen.
Eképp szólott a Magasztos:
-Mit gondolsz, ó, Szubhúti? Ha valaki megtöltené hétféle drágasággal ezt az ezer-a-köbön világnyi törékeny tartományt, és azt odaajándékozná, sok érdemet halmozna föl az a nemes ifjú vagy leány?
-Sokat, ó, Magasztos! Sokat, ó, Beteljesedett!
-Úgy van, Szubhúti! Úgy van, ahogy mondod: Az a nemes ifjú vagy nemes leány rengeteg érdemet halmozna föl. Ó, Szubhúti! Ha az érdemhalom érdemhalom lenne, akkor a Magasztos nem mondaná: "az érdemhalom - érdemhalom".
-Mit gondolsz, ó, Szubhúti? A teljesen megvalósított formatestéről fel lehet-e ismerni a Beérkezettet?
-Nem lehet, ó, Magasztos. A teljesen megvalósított formatestéről nem lehet felismerni a Beérkezettet. S hogy miért nem? Azért, ó, Magasztos, mert az úgynevezett "teljesen megvalósított formatestet" teljesen meg nem valósítottnak mondotta a Beérkezett. Ezért hívta teljesen megvalósított formatestnek.
Eképp szólott a Magasztos:
-Mit gondolsz, ó, Szubhúti? A pompás ismertetőjegyeiről fel lehet-e ismerni a Beérkezettet?
-Nem lehet, ó, Magasztos. A pompás ismertetőjegyeiről nem lehet felismeri a Beérkezettet. S hogy miért nem? Azért, mert amit a Beérkezett pompás ismertetőjegynek nevezett, az nem pompás ismertetőjegy. Ezért hívta pompás ismertetőjegynek.
Eképp szólott a Magasztos:
-Mit gondolsz, ó, Szubhúti? Felmerül-e a Beérkezettben a gondolat: "Én a Tant tanítom."?
-Nem, ó, Magasztos! A beérkezettben nem merül fel a gondolat: "Én a Tant tanítom."
-Ó, Szubhúti! Aki azt mondja, hogy a Beérkezett a Tant tanítja, az engem fordított felfogással vádalmaz. S hogy miért? Azért, ó, Szubhúti, mert a Tan tanítása - ami a tartam megmutatása - nem valamiféle tartam, amire a "Tan tanítása" név ráillik.
Ezek után a hosszú-éltű Szubhúti a következő kérdést intézte a Magasztoshoz:
-Ó, Magasztos, lesznek-e a jövőben olyan lények, akik egy ilyesfajta tanításban hisznek?
Eképp szólott a Magasztos:
-Ó, Szubhúti! Ők nem lények és nem is nemlények. S hogy miért? Azért, ó, Szubhúti, mert a Beérkezett az összes lényt lénytelennek mondta. Ezért hívta őket lényeknek. Mit gondolsz, ó, Szubhúti? Van-e olyan tartam, amit a Beérkezett a felülmúlhatatlan, teljes és végleges megvilágosodásban eloszlatott és szétsugárzott?
-Ó, Magasztos! Nincs olyan tartam, amit a Beérkezett a felülmúlhatatlan, teljes és végleges megvilágosodásban eloszlatott és szétsugárzott.
-Úgy van, ó, Szubhúti! Egy szemernyi tartam sem leledzik abban. Ezért hívják felülmúlhatatlan, teljes és végleges megvilágosodásnak. Továbbá, ó, Szubhúti, egyenlő ott minden tartam, nincs ott semmi egyenlőtlenség. Ezért nevezik felülmúlhatatlan, teljes és végleges megvilágosodásnak. Mivel magátlanságában, lénytelenségében, élettelenségében és személytelenségében mind egyenlő, az üdvös tartamok révén a felülmúlhatatlan, teljes és végleges megvilágosodásban mind eloszlik és szétsugárzik. Az üdvös tartamok üdvös tartamok, ó, Szubhúti; nemtartamoknak mondotta ezeket a Beérkezett. Ezért nevezte őket üdvös tartamoknak.
Továbbá, ó, Szubhúti, annál a nemes ifjúnál vagy nemes leánynál, aki annyi halmot gyűjtene össze a hétféle drágaságból, mint amennyi Szuméru-hegy van az ezer-a-köbön világnyi törékeny tartományban, s azt mind odaajándékozná, százszor annyi - sőt, még sokkal több - érdemet halmozna föl az, aki ennek a túlpartra-juttató megismerésnek akár az utolsó négysoros versszakát felfogná, és a többieknek elmagyarázná. Az ő érdemhalma összehasonlíthatatlanul nagyobb lenne az előzőnél.
Mit gondolsz, ó, Szubhúti? Felmerül-e a Beérkezettben a gondolat: "Én a lényeket megszabadítottam?" Bizony mondom, ó, Szubhúti, erről sem lehet őt felismerni! S hogy miért nem? Azért, mert nincsenek semmiféle lények, akiket a Beérkezett megszabadított. Ó, Szubhúti! Ha lennének lények, akiket a Beérkezett megszabadított, az egyben a Beérkezett maga-megragadása lenne, lény-megragadása, élet-megragadása, személyiség-megragadása lenne. Ó, Szubhúti! A maga-megragadást a Beérkezett nem-megragadásnak mondta, ám a gyermeteg egyének mégis hozzáragadtak. Ó, Szubhúti! A "gyermeteg egyéneket" pedig nem-egyéneknek mondotta a Beérkezett. Ezért hívta őket gyermeteg egyéneknek.
-Mit gondolsz, Ó, Szubhúti? A pompás ismertetőjegyeiről fel lehet-e ismerni a Beérkezettet?
-Nem lehet, ó, Magasztos. A pompás ismertetőjegyeiről nem lehet felismerni a Beérkezettet.
-Úgy van, ó, Szubhúti! A pompás ismertetőjegyeiről nem lehet felismerni a Beérkezettet. Ó, Szubhúti! Ha a pompás ismertetőjegyeiről fel lehetne ismerni a Beérkezettet, akkor a kerékforgató király is beérkezett lenne. Ezért van az, hogy a pompás ismertetőjegyeiről nem lehet felismerni a Beérkezettet.
Ezután így szólt a Magasztoshoz a hosszú-éltű Szubhúti:
-Ahogy én értem, amit a Magasztos mondott, a pompás ismertetőjegyeiről nem lehet felismerni a Beérkezettet.
Ezután a Magasztos elszavalta a következő verset:
Akik formának néznek,
Akik hangról ismernek fel,
Azok fonák úton járnak,
Ezért nem is látnak engem.
A tartalomban lásd a Buddhát,
A tartamtestek a vezetők!
A tartalom megismerhetetlen;
Ép ésszel felfogni nem lehet!
-Mit gondolsz, ó, Szubhúti? Az ellent-legyőzött Beérkezett a pompás ismertetőjegyei révén ébredt rá a teljes és végleges megvilágosodásra? Bizony mondom, ó, Szubhúti, erről sem lehet őt felismerni! Az ellent-legyőzött Beérkezett nem a pompás ismertetőjegyei révén ébredt rá a teljes és végleges megvilágosodásra.
Mit gondolsz, ó, Szubhúti? Észlelik-e azok, akik a tökélyharcosok kocsijára felszálltak, bármely tartam elpusztulását vagy megszűnését? Bizony mondom, ó, Szubhúti, erről sem lehet őt felismerni! Akik a tökélyharcosok kocsijára felszálltak, azok nem észlelik egyetlen tartam elpusztulását vagy megszűnését sem.
Továbbá, ó, Szubhúti, annál a nemes ifjúnál vagy nemes leánynál, aki annyi törékeny tartományt töltene meg hétféle drágasággal, mint ahány homokszem van a Gangeszben, és azt mind odaajándékozná, sokkal több - számbavehetetlen, mérhetetlenül sok - érdemet halmozna fel az a tökélyharcos, aki az önmagátlan és keletkezetlen tartamok elviselését megvalósítaná. Továbbá, ó, Szubhúti, a tökélyharcosnak nem kell az érdemhalmot megragadnia!
-Ó, Magasztos, a tökélyharcosnak tényleg nem kell az érdemhalmot megragadnia?
-Meg kell ragadnia, ó, Szubhúti, de nem kell hozzáragadnia! Ezért mondtam: "meg kell ragadnia".
-Ó, Szubhúti! Aki azt mondja, a Beérkezett jön-megy, feláll, leül vagy lefekszik, az nem érti, amit mondtam. Azt kérded, miért? Azért, ó, Szubhúti, mert akit Beérkezettnek hívnak, az sehonnan sem érkezik és sehová sem érkezik. Ezért hívják oszlatva-sugárzó, ellent-legyőzött beérkezettnek.
Mit gondolsz, ó, Szubhúti? Ha egy nemes ifjú vagy nemes leány a legparányibb részecskék sokaságára őrölne fel annyi törékeny tartományt, amennyi porszem van az ezer-a-köbön világnyi törékeny tartományban, nagy lenne a legparányibb részecskék eme sokasága?
-Úgy van, ó, Magasztos, a legparányibb részecskék eme sokasága nagy lenne. S hogy miért? Azért, mert ha lenne sokaság, akkor a Magasztos nem beszélt volna a legparányibb részecskék sokaságáról. S hogy miért? Azért, ó, Magasztos, mert amit a Beérkezett a legparányibb részecskék sokaságának mondott, nem sokaságnak mondotta azt a Beérkezett. Ezért beszélt a legparányibb részecskék sokaságáról. Amit a Beérkezett ezer-a-köbön világnyi törékeny tartománynak mondott, nem tartománynak mondotta azt a Beérkezett. Ezért beszélt ezer-a-köbön világnyi törékeny tartományról. S hogy miért? Azért, ó, Magasztos, mert ha tartomány lenne, az egyben tömegként való megragadás lenne. Amit pedig a Beérkezett tömegként való megragadásnak mondott, nem megragadásnak mondotta azt a Beérkezett. Ezért beszélt tömegként való megragadásról.
-Ó, Szubhúti! A tömegként való megragadás csak egy kifejezés. Ez a tartam kifejezhetetlen, a gyermeteg egyének mégis megragadják. Ó, Szubhúti! Ha valaki azt mondaná, hogy a Beérkezett az én szemléletét tanítja, a Beérkezett a lénység szellemét tanítja, az élet szemléletét tanítja, a személyiség szemléletét tanítja, igazat szólna az az ember?
-Nem, ó, Magasztos! Nem, ó, Beteljesedett! S hogy miért nem? Azért, ó, Magasztos, mert amit a Beérkezett az én szemléletének mondott, nem szemléletnek mondotta azt a Beérkezett. Ezért beszélt az én szemléletéről.
Eképp szólott a Magasztos:
-Ó, Szubhúti! Aki a tökélyharcosok kocsijára felszállt, így ismerjen minden tartamot, így lássa meg azokat, így győződjön meg róluk! Úgy győződjön meg róluk, hogy ne támaszkodjék semmiféle, tartamként felfogot képzetre! S hogy miért? Azért, ó, Szubhúti, mert a tartamként felfogott képzetet: a "tartam-képzetet" nemképzetnek mondotta a Beérkezett. Ezért beszélt tartam-képzetről.
Továbbá, ó, Szubhúti, annál a nagyrahivatott tökélyharcosnál, aki megtöltene hétféle drágasággal mérhetetlen és számtalan törékeny tartományt, és az egészet odaajándékozná, sokkal több érdemet - számbavehetetlent, mérhetetlenül sokat halmozna föl az a nemes ifjú vagy nemes leány, aki ennek a túlpartra juttató megismerésnek akár csak az utolsó négysoros versszakát felfogná, felolvasná, megértené, és másoknak is részletesen, a valósághoz hűen elmagyarázná! És hogyan lehet a valósághoz hűen elmagyarázni? A valósághoz hűen nem elmagyarázva. Ezért beszélek a valósághoz hű elmagyarázásáról.
Csillag, képrázat és mécsláng
Délibáb, harmatcsepp és buborék
Álomkép, villámlás és felhő:
Ilyennek láss mindent, mi összetett!
Eképpen szólott a Magasztos, mire Szubhúti, a kiváló tanítvány, a jelenlévő tökélyharcosok és a négyfajta gyülekezet: a koldulószerzetesek és az apácák, a világi követők, férfiak és nők; valamint az istenek, az emberek, a titánok, és - az illatevőket is beleértve - az egész világ lakói, szívükben örvendeztek, és fennhangon dícsérték a Magasztos kinyilatkoztatását.
Itt ér véget a Kiváló Gyémántvágó Túlpartra-juttató Megismerés című nagy-kocsi szútra.
Om Mani Padme Hung
